Eltelt hat hét. Amióta Anyu elment. Még mindig hihetetlen. És nagyon ijesztő. Minden. Legfőképpen az, hogy van édesanyám. De már nem láthatom, nem hallhatom, nem ölelhetem. Nem veszekedhetek vele, nem haragudhatok rá. Nem kell a plafonra dobjam a szemem, hogy megint szól a telefonom. Hogy megint kérdez, mesél, vagy éppen tanácsokat osztogat. Én meg sietek, vagy lenne más dolgom is. És most, egyszerre csak kész. Mindennek vége. Ami látható, hallható, tappintható. Mi maradt? Egy tátongó üresség. Egy kimondhatatlan hiány. Ami tépi szét a szívemet és lyukasztja ki a gyomromat. A sok „miért nem tudtam eddig”-ekkel kezdődő lelkiismeret furdalás. De néha  meleg simogatásokat érzek. Ilyenkor tudom, hogy Anyu mellettem áll és vígasztal. Hogy jól van így. Minden úgy történt és történik ahogy kell. És egy ilyen pillanatban jöttem rá. Hogy  Anyu még a saját elmenetelét is úgy rendezte, hogy nekünk legyen jó. Vigyázott arra, hogy mikor kezdjen készülni és mikor induljon. Mindenki aki szeretett volna  mellette lenni, mellette lehetett. Mindenki aki szeretett volna elbúcsúzni tőle, elbúcsúzhatott. Mindenki aki szeretett volna virrasztani mellette, virraszthatott.  Majd legvégül állhatott a koporsója mellett is. Hidegben, a napsütéses kék ég alatt. Ünnepek között, vakációban. Hogy  még hiányoznia se kelljen senkinek a munkából, egyetemről, vagy iskolából. Akárcsak egész életében, most is arra figyelt, hogy nekünk legyen jó. Felnevelt minket. Négy lányt. Egy olyan korszakban, amikor már csak a mindennapi megélhetés is egy kihívás volt. Példát mutatott, nevelt, iskoláztatott, elindított az életbe. Megtanított minket a becsületre, a tiszteletre, az emberségre és a szeretetre. Ezt mind úgy, hogy mi azt higgyük, hogy amit ő tesz, az egy semmiség, magától alakul minden. Felnőttünk, gyermekeink lettek. És én a mai napig nem győzök csodálkozni.  Anyu, hogy volt képes mindenre? Honnan merítette az erejét, a hitét, a kitartását, a bölcsességét? Hogyan fért el benne az a rengeteg szeretet? Hogy nem sírt, nem panaszkodott, nem kért segítséget? Szerintem ez csak egyféleképpen lehetett. Ő már a Földi életében is angyal volt!