Eltelt három nap. A három nap után. És eldöntöttem, hogy mégiscsak leírom. Ha egyáltalán le lehet

Nyaral a vírus. Mondták. Így rohantam én is. Nyaralni. A diákokkal (az mindig jó buli). A tengerre. Szervezkedtem. Panzió.

Elmélkedtem. Minden átélt Karácsonyon. Családban. Vendégségben. Iskolában. És eszembe jutott. A bio-Karácsonyom. Most, vagy huszonöt éve. Falun laktam.

Az év elején eldöntöttem. Megyek a tengerre. Nyáron. A diákokkal. Az mindig jó buli. Ha ki is kell

Na, szóval…Ez az élet mindig tartogat. Különféle dolgokat. Amikor azt hinné az ember. Hogy már mindent megélt.

Vagyis ahol az ember megkönnyebbül. De nem idegileg. Legalább is én. Mert, az a személy vagyok. Aki akárhova

Végre megvolt! A szülinapom. Az ötvenedik. Egy éve már mind azt mondom. Hogy ötven éves vagyok. Nekem nagyon

Egyszer volt. Egy öreg gyümölcsös. Sok körtefával. Középkorú gazdával. Aki rengeteget dolgozott. Még többet zsörtölődött. Szidta

Én. Ötven éves. Frissen elvált. Az osztályom. Kilencedikes. Frissen alakult. Meg jó néhány tíz és tizenegyedikes. Plusz két

Az iskolánk történelmében először. Udvari bál lesz. Az egyik kolléganő szervezi. Buzgón. Mindent belevetve. Mindenki izgatott. A végzősök keringőzni