Bolond egy világ. Nagyon furcsa napokat élünk. Habár, a történelem azt mutatja, hogy mindig is voltak furcsaságok. Minden időben. Vagy ilyenek, vagy olyanok. Fiatalok közt dolgozom, így egyre jobban feltűnik egy dolog (nem csak egy, de most éppen ezen morfondírozok egy ideje). A lány. A fiú. A szerepek. Melyik a kié? Minden kezd felcserélődni. Durván és értelmetlenül (szerintem). És úgy tűnik egyre gyakrabban. Azt hittem először, hogy ez csak egy olyan fuvallat lesz, mint a ruhadivat. Egy szezon és elmúlik. De ez a szerepes cucc, ez kitartó és sajnos erősödő. Vagyis. Látom nap mint nap ahogy a lányok kezdenek viselkedni. Irányítani. Vezetni. Szervezni. Nem vagyok én ellene. Isten őrizz! Hiszen izzig-vérig feminista vagyok. Csak ez most nem arról szól. Másképp hangoskodnak, rondán káromkodnak, sértőn beszólogatnak (a cigit és italt már nem is említem). Átvették a fiús viselkedést. A gesztusokat. A férfias járást. A beszédmodort. És egyáltalán nem áll jól nekik. Sőt. Egyenesen ijesztő. Miért nem lehet már nőiesen viselkedni? Legalább néha? Gondolom, az az elképzelésük, hogy úgy nem lehetnek majd erős, vaskezű vezetők. Ahogy azt mostanság elvárják tőlük. Pedig, régebb is irányítottak a nők. De valahogy másképp. Diszkréten. A háttérből. Vagy éppen a hitvesi ágyból. Szebben. A női nemnek megfelelően. Az is igaz, hogy most mindenhonnan ez a stílus ömlik. Mintha lökdösnék hátulról a nőket, hogy most ezt így kell csinálni. Még az osztályommal megnézett karácsonyi rajzfilmben is ez volt. A Mikulás rászólt a hatéves kislányra, hogy az ő feladata az irányítás. Nincs már szó a gyengédségről, kedvességről, szeretetről, anyaságról. Vagy éppen a női furfangról. Csak arról, hogy harcolj! Persze, hogy kell azt is. De nem lehetne azt másképp is? Mert így mi lesz a fiúkkal?  Vagyis mi van már. Kimentek a divatból a férfias fiúk. Most őket arra buzdítják, hogy  legyenek vékonylábú, lelógó hosszúhaj mögül kipislogó, bokaszellőztető gumírozott farmerben járó, frissenkozmetikált, nyafogó fiúk. Mert most olyanok az igazi férfiak. Megáll az eszem! Amikor látom, ahogy a lányok vezetgetik őket kézenfogva az úton, kiráz a hideg. Hova lett a férfias magabiztosságuk? A bátorságuk? A védelmezésük? Az, hogy biztonságot teremtsenek a nő köré? Habár saját szememmel láttam, ahogy egy ilyen fiúsétáltató lány lekevert néhányat egy kötekedő fiúpárnak. Néha ez is elmenne. Néha. Vagy az, hogy a férfi marad otthon és vezeti a háztartást. Semmi probléma. De miért kell azt szívecskés háziköntösben és nyuszifüles papucsban tennie? Nem lehetne picit férfiasabban öltözni otthon? Tudom, hogy most az a természetes, hogy semmi sem természetes. Pedig a genetikánkban még mindig azt írja, hogy a nő előbb utóbb gyermeket szeretne nevelni, a férfi pedig fát vágni(ez most metafora volt). Szóval, én az elvetemült feminista, most csak forgatom a fejem. De azt igencsak körbe-körbe. És nem értem a dolgokat. Mi az értelme az egésznek? Miért jó ez a lányoknak? Miért jó ez a fiúknak? Mi lesz a vége ennek?  Majd meglátjuk.  Addig , lehet hogy többször kéne tükör előtt állva elgondolkodnunk, hogy ki is a fiú és ki is a lány?