JÓ VAGY ROSSZ?

Hogy is van? Amitől félsz, nem szabadulsz. Mitől félsz? Hogy bántani fognak. Szavakkal. Viselkedéssel. Tehát? Ezek szerint. A bántásoktól nem szabadulsz. Ez nálam már biztos. Pedig mindig azon voltam. Hogy jól csináljak mindent. Jó legyek. Ne bántsak senkit. Jó gyermek legyek. Tanuljak jól. Ne csináljak semmi hülyeséget. Legyek jó feleség. Jó anya. Jó háziasszony. És akkor minden jó lesz. Nem fognak bántani. Közben azért. Bátorítottam magam. És készültem. Lelkileg. Ha véletlenül mégsem úgy lesz. Akkor bírjam ki. Legyek erős. És főleg. Legyek jó akkor is. Egy nagy fenét! Nem lehet felkészülni! Ilyen nincs! És minden be is következik. A bántás. Minden lehetséges módon. Azt mondják nem vagy jó. Majdnem semmire. Nem lesz belőled semmi. Amit te elképzeltél. Nem vagy jó feleség. Mert felszedtél néhány kilót. És nem azt csinálod kizárólag. Amit a férj akar. Pedig, te. Mint a marha. Csakis azt csinálod. Azért. Hogy jó legyen. De úgyse jó. Nem vagy jó anya. Mert elszomorít. Hogy bármit is csináltál. A gyermekeidért. Akkor sem mondanak ellent. Az apjuknak. Bárhogy is bántaná őket. Te meg rájössz. Hogy ezt tőled látták. Te voltál jó hozzá. Akkor is amikor bántott. Tehát, a hiba is a tiéd. Te meg egy adott percben. Észreveszed. Hogy nem vagy sehol. Se házasságod. Se házad. Se férjed. Se pénzed. Se barátok. Se ismerősök. A gyermekeid elmentek. És akkor, miért voltál jó? Miért próbáltál mindent megcsinálni? Miért próbáltál senkit se megharagítani? Mire volt jó? Hogy jó voltál? Semmit sem ért! Ráadásnak. Magadat is úgy érzed. Csak egy ráadásnak. Habár. Amikor már nagyon nem bírom. Előveszem a buddhista elméleteimet. Ki tudja ki voltam az előző életemben? Kiket bántottam meg. Mennyire voltam rossz. Csak ez lehet a magyarázata. Tehát kell csinálnom tovább. Mert ennyi év után. Erre is rájöttem. Változni nem tudok. Sajnos. Mert szörnyű néha. Jónak lenni. Vagy legalábbis. Mindig megpróbálni . Senkit sem bántani. Akarattal. És bírni tovább a bántásokat. Talán az előbbi életet vezekelni. De hát ezek szerint. Ez volt megírva. Van aki jó. Van aki rossz. És mindenki teszi tovább. Amit az előző életével kiérdemelt. Bennem csak ez tartja a lelket. Néha. Csak így bírom. A bántásokat. Amik jönnek. Mert, mintha soha nem akarnának megszűnni. De valahogy elleszek. Hisz mindenki elvan. Az is, aki próbál jó lenni. Meg az is, aki nem. Talán ez az élet. Tulajdonképpen. Próbálgatások. És bántások. Végeláthatatlan sorozata.
Kovács István
Kedves Emese! Elolvastam, amit le írtál (írt). Kellő képpen kifejezei, azt amit sokan átélnek, kénytelenek átélni…..,mert ők jók és pont azért nem akarják megbántani azokat sem, akik tulajdonképpen bántják, bántották, bántani fogják az egyént, a többi jót! Mivel gyerekként engem nem tudtak tanítani az élet “VISELKEDÉSI” mechanizmusára,sajnos magamtól kellett rá jönnöm, hogy miként kell cselekednem, (-mikor “Bántanak” lelkileg, és fizikálisan is!! -)! Megtanulja az ember, hogy bizony néha oda kell csapni, mert a saját lelkünk, Énünk, megköveteli magának a Tiszteletet és a Figyelmet! Aki ezt, (ezeket) nem veszi észre, nem látja meg, az annyit is ér, és mindegyikkel ugyan úgy kell viselkedni, ahogy ő (ők) viselkednek velem szemben! Nem kell, nem is lehet megfelelni mimdenkinek! Én azon Embereknek szeretnék megfelelni, akik FONTOSAK a számomra……. A gyermekeimnek, a Családomnak a Barátaimnak s nem utólsó sorban Dr. J. E.-nek, mert Ő, s a felsorolt emberek nagyon fontosak!!! Ha nekik meg tudok felelni, a többi már nem érdekel! Köszönöm, Emese!, Megtisztelő volt el olvasni az Irásod!