
KIBÚJIK A JÓ
Ugyanazt látjuk. Mindennap. Mindenhol. Az interneten. A tévében. A hírekben. A tik-tok-on. Az ismerősök üzeneteiben. Hogy milyen rosszak az emberek. Balesetek. Esések. Verekedések. Halálesetek.

PÁNIK A SZÉKBEN
Kihúzták a bölcsesség fogamat. Majd az előtte levőből az ideget. Mert begyulladt. Majd betömték. A fogamat. Nem az ideget. És előkészítettek még egyet. Azt

„KERESZTANYA”
Kitettem egy képet a facebookra. A storyba. Hármasban. A két fiammal. „Keresztanya”. Ez volt. Az egyik, volt osztálytársam kommentje. Az anyjuk vagyok! Nem a

TENGERI ÉJSZAKÁK
Nyaral a vírus. Mondták. Így rohantam én is. Nyaralni. A diákokkal (az mindig jó buli). A tengerre. Szervezkedtem. Panzió. Vendéglő. Vonat. Szülőértekezlet. Negyvenhét személy.

KÉSŐN MONDOM, DE SZERETLEK
Mekkora hülyeség! És egyre gyakrabban látom. Az interneten. Hogy nem kell mondani. Csak mutatni. Hogy szeretsz. Valakit. A régi időkben születtem. A régi időkben
Legutóbbi hozzászólások