ALVÁSBAJ

Ez jár az eszemben. Napok óta. És reménykedek. Hogy bármelyik. Is. Csak hátha nem. Agybaj. Vagy más szervi baj. Mert szörnyűek. Az éjszakáim. Bármit is csinálok. Napközben. Totál kivagyok. Amikor már közeledik. Az este. Most komolyan! Muszáj lefeküdjek? Hát persze! (ezt tanítom, nem?) Ha azt akarom. Hogy az agyam még jó legyen.

JÓ VAGY ROSSZ?

Hogy is van? Amitől félsz, nem szabadulsz. Mitől félsz? Hogy bántani fognak. Szavakkal. Viselkedéssel. Tehát? Ezek szerint. A bántásoktól nem szabadulsz. Ez nálam már

KARANTÉNKALÓRIA

A szokatlan idők (karantén). Hozták. A szokatlan életet (bezárva). Szokatlan napokkal. Szokatlan szokásokkal  (mindenféle). Legtöbbjük szörnyen idegesítő. Ami tulajdonképpen. Teljesen normális. Ilyenkor. Mint például.

ÉNONLÁJN

Na, szóval…Ez az élet mindig tartogat. Különféle dolgokat. Amikor azt hinné az ember. Hogy már mindent megélt. Vagy legalábbis eleget. Kiderül. Hogy, á dehogy!

Három az egyben

Gondolkoztam. Leírjam? Vagy ne írjam? De mégis. Hisz az újítások nyernek. Néha. Nem? És ez is lehet még az. Közeledett Húsvét. Első év amikor