Eltelt hat hét. Amióta Anyu elment. Még mindig hihetetlen. És nagyon ijesztő. Minden. Legfőképpen az, hogy van édesanyám. De már nem láthatom, nem hallhatom, nem ölelhetem. Nem veszekedhetek vele, nem haragudhatok rá. Nem kell a plafonra dobjam a szemem, hogy megint szól a telefonom. Hogy megint kérdez, mesél, vagy éppen tanácsokat osztogat.