Nem én. Egy volt diáklányom. Akivel ma megittunk egy hűsítőt a sarki kávézóban. Furcsa csillogással a szemében közölte az újdonságot. És miközben örvendeztem az ilyenkor szokásos jajdejóügyesvagygratulálok-ot, az a szemcsillogás megérintett bennem valamit.  És elindította a lavinát. Az emlékeket. Az érzelmeket. Mindent amit átéltem.  Mindent, amit olyan sikeresen elrejtettem egy ideig. Bízva