EGYSZER MINDEN VÉGET ÉR!?

Megszületünk. És elkezdünk várni. Hogy legyünk óvodások, majd iskolások. Hogy legyünk liceumisták, majd ha lehet, egyetemisták is. És persze, hogy dolgozzunk már egyszer. Legyen saját jövedelmünk. Saját családunk, mindennel ami ezt jelenti. Csak várunk és várunk. Hogy legyen és megint csak legyen valami. Ami csakis a miénk. Mert az fogja meghozni a

ÉDESANYA

Ez a magyar nyelv. Annyi furcsa szóval. Néha nagyon hosszúak, vagy nyakatekertek, többszörösen összetettek, vagy nehezen értelmezhetőek. Vagy egyszerűen csak nézünk ki a fejünkből,

HÁROM NAP

Eltelt három nap. A három nap után. És eldöntöttem, hogy mégiscsak leírom. Ha egyáltalán le lehet írni. Egy olyan érzést, amelyet eddig még nem

„BABÁT VÁROK!”

Nem én. Egy volt diáklányom. Akivel ma megittunk egy hűsítőt a sarki kávézóban. Furcsa csillogással a szemében közölte az újdonságot. És miközben örvendeztem az

KI A FIÚ ÉS KI A LÁNY

Bolond egy világ. Nagyon furcsa napokat élünk. Habár, a történelem azt mutatja, hogy mindig is voltak furcsaságok. Minden időben. Vagy ilyenek, vagy olyanok. Fiatalok

TESTVÉREK

– Gyere már, meddig várjunk rád? –kiáltott a legmagasabb, bedobva hátizsákját a csomagtartóba – Ez már megint csinálja az eszét! – és mind a