BIO – KARÁCSONY

Elmélkedtem. Minden átélt Karácsonyon. Családban. Vendégségben. Iskolában. És eszembe jutott. A bio-Karácsonyom. Most, vagy huszonöt éve. Falun laktam. Tanítottam. Három faluval arrább. Egy nagyon

KOVIDOM

Felébredtem egy nap. Hogy kovidos vagyok. Úgy éreztem magam. Mint aki nyert a tombolán. Amire nem is vett jegyet. A nyeremény? Egy személyre szabott.

ALVÁSBAJ

Ez jár az eszemben. Napok óta. És reménykedek. Hogy bármelyik. Is. Csak hátha nem. Agybaj. Vagy más szervi baj. Mert szörnyűek. Az éjszakáim. Bármit

JÓ VAGY ROSSZ?

Hogy is van? Amitől félsz, nem szabadulsz. Mitől félsz? Hogy bántani fognak. Szavakkal. Viselkedéssel. Tehát? Ezek szerint. A bántásoktól nem szabadulsz. Ez nálam már

KARANTÉNKALÓRIA

A szokatlan idők (karantén). Hozták. A szokatlan életet (bezárva). Szokatlan napokkal. Szokatlan szokásokkal  (mindenféle). Legtöbbjük szörnyen idegesítő. Ami tulajdonképpen. Teljesen normális. Ilyenkor. Mint például.