TENGERI VÍRUS

Az év elején eldöntöttem. Megyek a tengerre. Nyáron. A diákokkal. Az mindig jó buli. Ha ki is kell utána heverjem. Legalább egy hétig. A viszontagságokat. De, már egy pár éve nem szerveztem. Tehát nekifogtam. Nagy lendülettel. Rögtön miután visszajöttünk a téli vakációból. Összeírtam. A jelentkezőket. Lebeszéltem. A szállást. Az étkezést. Összeszedtem az előleget. És megjött. A március. Meg a vírus. Bezártak. Mindent. Iskolát. Várost. Tengert. Minket. Tűnődhettem (koponya nélkül a kezemben). Hogy lesz tenger. Vagy nem lesz tenger. Majd döntöttem. Lesz! És ráadásul szép idővel. Mindvégig. Ez muszáj! Kiengedtek. De már nyári vakáció volt. Összeszedtem a pénzt. A vonatjegyre. És persze kezdődött. Engem már nem engednek. A szüleim. Én félek menni. Én bejutottam az egyetemre. Tehát. Nem szeretnék. Most meghalni. Nem jön a barátnőm. Így én sem megyek. Már csak ennyien maradtak? Hát akkor miért menjek? Satöbbi, satöbbi. Természetesen. Maradtam a társaság felével. De nem tágítottam. Így írja a mesékben is. Egy életem egy halálom. Én már biztos. Hogy megpróbálom. A szülők mondták. Bármi lehet a gyermekeikkel. Nem bánják. Csak vírust ne hozzanak. Haza. A tengerről (itthoni vírus jó – tengeri kizárva, logikus). Eljött a nagy nap. Legközelebbi vonat hetven kilométerre. Odáig mindenki megoldotta. És indultunk. És következett. Minden. Szórakozás a vonaton. Veszekedés a vonaton (néhány női utassal, nem a diákokkal). Szállás. Nem luxus. De teljesen megfelelő. Diákbolondériáknak. Nem alvásnak (vagy éppen teraszon alvásnak). Étterem. Kicsit távolabb. Mint képzeltem. De nagyon tiszta (változatos és finom ételekkel). Napfelkelte (majdnem giccsesen gyönyörűen, vagy éppen felhősen). Tenger. Óriáshullámokkal. Ugrálásokkal (diákok a vízben – én a parton, sűrűn hadonászva). Sima vízzel. Fürdésekkel (vízben és víz alatt – a diákok,- én még mindig a parton, hadonászva). Napozás. Furcsa úticélú sétákkal. Houdini hátizsákkal. Kikötve, levegőben maradással. Majd dicső földreszállással. Vidámpark. Őrült visításokkal. Vacsora újra szemügyre vételével. Rózsákkal és mackókkal – a lányoknak. Nyereményekkel – mindenkinek. Éjszakai biciklizés (tömegesen). Teraszos bulizás. Társasjátékozással. Asztalon táncolással. Klubbozás. Hódításokkal. Városnézés (busztetőről). Mecsetmászással. Ernyős utcán sétálással. Pizzázással. Fagyizással. Profilképek sokaságával. Parti séták. Sötétben. Világosságban. Végül. Vonatos szórakozás. Zárt mindent. Tengert. Együttlétet. Szuper, új csapatot. Tehát, a holtbiztos. Végkövetkeztetés. Hogy 2020. És mégis nagyon jó volt. Legalábbis nekem. Remélem a diákoknak is. Mindenkinek. És hab a tortán? Még a szülők kívánsága is teljesült. Tengeri vírust hegyvidékre nem hoztunk.
Mureşan Victoria Cătălina
Köszönöm, eszembe jutott a múlt , és fiatalabb lettem 30 évvel , nagyon kedves és , pozítiv mindegyik írásod , puszillak , minden jót kívábok
Emese
Köszi nagyon szépen!Puszi nektek is