KARANTÉNKALÓRIA

A szokatlan idők (karantén). Hozták. A szokatlan életet (bezárva). Szokatlan napokkal. Szokatlan szokásokkal (mindenféle). Legtöbbjük szörnyen idegesítő. Ami tulajdonképpen. Teljesen normális. Ilyenkor. Mint például. Az evés. Ami nem igazán lenne szokatlan. Csak a mennyisége. És a gyakorisága. Az. Amúgy, az evés egy szuper jó dolog. Nem? Megelőzi az éhenhalást (az fontos). Oldja a stresszt (most van belőle elég). Elűzi az unalmat (az se rossz). És akkor mi lenne a baj? Főleg most. Amikor olyan fontos az egészség (mondják azt minden hálózaton). Reggel. Ébredési kávé. Az ágyban (nincs ahonnan elkésni). Egy banánnal (karanténban fontos a vitamin). És csokis párnácskákkal (hogy kezdjem a napot boldogan – a csoki boldogít – mindenki tudja). Facebook, instagram. Utána kevés matatás. A házban (megnyugtatom a lelkiismeretem, hogy dolgozom is valamit). Majd felkel a fiam. Beszélgetünk. Tervezünk. Csak úgy. Bármit. Egyelőre úgyse kell összetörjük magunkat. A véghezvitellel. Kicsit sajnáljuk magunkat. Hogy milyen idők. Jöttek ránk. Majd reggelit készít. Amerikai bráncs lesz belőle (reggeli-ebéd). Kolbász, spenót, sajt. Tojásrántottába csavarva (kellenek a fehérjék). Mellé. Avokádó. És vajas pirítós. Meg üdítő. Hogy jobb legyen az emésztésünk. És eldöntjük. Hogy csak este. Ha fogunk még enni. Pihenünk. Egy sort. Van idő. Majd online órák. Így mehet még egy kávé. Közben. Persze, valami édességgel (kell az energia). És aszalt gyümölccsel (az is jót tesz az egészségnek). Néhány óra múlva megtárgyaljuk. Hogy a szegény kisvállalkozók. Segíteni kell nekik. Ezekben a nehéz időkben. És rendelünk két pizzát. Utána egy pohár bor. Is mehet. Azt mondják a természetgyógyászok. Napi egy pohár bor. Tiszta egészség. Tehát betartjuk. Még dolgozom egy kicsit. Közben isszuk a citromos teát. Nagy bögrékkel. Kell az immunitásnak (a citrom, nem a bögre). Később eldöntjük. Hogy kárba fog veszni. A kifizetett bérlet. Tehát, muszáj sorozatot néznünk. De, úgy mint a moziban. Popkornot mikrózunk. Két csomaggal. Magunk mellé veszünk. Még két csomag csipszet is (ha esetleg nem lesz elég a popkorn). És persze az üdítőt. Egyik szünetben előkerülnek valami csokis nápolyok is (valami édeset kívántunk a sok sós után). Késő éjszaka. Vetjük az ágyakat. De eszünkbe jut. Hogy nem kéne megromoljon. A majonézes hal. Ami a tegnapról maradt. Így hát, megesszük. Azt is. Egy szelet eperdzsemes kenyérrel lenyomtatva. Majd, végre lefeküdhetünk. Fáradtan. Elképedten. Mert ijesztő. Hogy milyen gyorsan telik az idő. Ebben a szokatlanságban. Valami baj lehet. Ezekkel a karanténnapokkal. Rettenetesen rövidek (szerintem nincs is huszonnégy órájuk!). Majd hirtelen felderülök. Talán az nem is olyan nagy baj. Hátha így van ez a karanténkalóriával is? Lehet, hogy neki is sokkal kevesebb az értéke!
Nincsenek hozzászólások