Anya és apa elváltak. Már egy ideje. Mi már felnőttek vagyunk. Elvégeztük az egyetemet. Vagy, aki nem sietett hamarabb születni, az most végzi. Nekem már jól menő magánvállalkozásom van. Rengeteget dolgozok. Apa éli az életét. Vagyis a második fiatalkorát. Lezserül. Mintha sosem lettünk volna. Mi elvagyunk ezzel. Mindegyikünk a maga módján. Anya azonban nem. Rosszul bírja. Nehezen emészti a történteket. Látástól mikulásig dolgozik, hogy ne gondolkozzon azon, amin már hiába. Éppen ezért kitaláltam, hogyan vidítsam fel egy kicsit. Mint ahogy filmekben szokták. Csajos programot szervezek. Kettőnknek. Hogy töltsünk együtt egy kis időt. Filmet fogunk nézni a moziban. Jó pasikkal. Ezt megbeszéltük. Kiválasztottuk a napot. Egy pénteket. Kiválasztottunk egy filmet is. Mindegy miről szól, de legyenek benne kigyúrt férfiak. És vártuk a napot. Majd eljött. Persze, ahogy szokott. Rengeteg munkám volt aznap. Be nem programozott, sürgős elintéznivalókkal kiegészítve. Estefele már alig álltam a lábamon. De rohantam. Anya már várt. Megvettük a jegyeket az utolsó percben. Előreküldtem, én meg beálltam a sorba. Hogy vegyek valami ennivalót. Egész nap nem ettem semmit. Nem volt rá időm. Meg filmet sem lehet nézni valami közberágás nélkül. A sor az jó hosszú. Végre kezemben a nagy veder ennivaló, a még több innivalóval. Bemegyek a terembe. Persze sötét van. A film már megy javában. Én meg a teremben. Arra, amerre képzelem anyát. Nem látom, így le akarok ülni egy sorvégi székre. Az előttem ülő férfi káromkodik. És töröli magát. Pedig csak egy icipici kólát öntöttem rá. Véletlenül. Próbálok rámosolyogni aranyosan. A sötétben. És elnézést kérek. Majd gyorsan eszem, hogy oldjam a stresszemet. Kicsit megnyugszok. Körülnézek. Csodálkozom. Mi ez? Mindenkin szemüveg van. Atyám! Nem jó filmet nézek! A mi kigyúrt férfijaink biztos nem 3D-ben vannak. Nekifogok lassan kifele lépkedni a teremből. Még mindig sötétben. Úgy koncentrálok, hogy folyik már rajtam a víz. Kijutok végre. Majd feltűnés nélkül, a nagy vedremmel, meg a poharaimmal befordulok a legközelebbi ajtón. Még nagyobb sötét. Gondolom valami éjszakai jelenet lehet. Teli terem. Ahogy ki tudom venni. Leülök a legközelebbi székre. Furcsább. Kényelmesebb mint az előbbi. Hm. Biztos felújították ezt a termet. Megint eszem egy kicsit. Hogy megnyugodjak. Meg, hogy rendeződjön a leesett cukorszintem. Majd elalszok. Hirtelen felriadok. Valaki rázza a székemet. Éktelen zaj. Majd lepriccolnak. Mi van? Horkoltam? Most komolyan! Mi ez? Nézek körül riadtan. Megint szemüveg van mindenkin. Üldöznek ma a szemüvegek! A filmben  a pasi nagyon kigyúrt. És nagyon jól is néz ki. De valami vízi csatában vesz részt. Ilyen nincs! Megint nem jó filmet nézek! Remélem anya még nem köröztet! Kellett nekem ma ennyit dolgozni. Kitámolygok a teremből. Még mindig a vederrel, meg a maradék kólákkal az ölemben. Szembetalálom magam a jegyszaggató fiatalemberrel. Kérdi, hogy baj van? Mondom a baj, hogy nincsenek meg a kigyúrt pasijaim! Még vagy húsz percet láthatok belőlük, innen a negyedik ajtó mögött. Mondja illedelmesen mosolyogva. Meg egy kicsit sajnálva is. De megértően. Ideges leszek tőle. Határozottan indulok a mutatott ajtó felé. Hogy onnan már nem jövök ki többet, még akkor se, ha ott is szemüveges emberek ülnek. Bementem. Nem mozdultam. Csak a fejem forgott mint a mentőautók szirénája. Végre megláttam anyát. Integetett. Elfogyasztottuk a maradékot a veder aljáról. Megnéztük a film végét. Nem értettem semmit. Anya se értette hol voltam eddig. De jó, hogy végre megvagyok, mondta. Majd mentünk haza. Megvolt a csajos program. Felvidítottam anyát. Csak nem én. Remélem, legalább a film. Én majd a következő alkalommal!