A nagytata nyugdíjas. Már a hetvenhez közelít. De még nagyon jól bírja magát. Nem tud otthon ülni. Mint a legtöbb nyugdíjas. Vagy inkább nem akar. Mert így sokkal könnyebb. Nem kell a ház körüli munkában segíteni. Hisz falun mindig akad. Sajnos. Vagy unokákra vigyázni. Elég látni őket esténként. Meg hétvégeken. Úgyis egy udvarban laknak. A fiával és a családjával. Ők az éjjel indultak a tengerre, nyaralni. Van két fiúunoka. Lehet velük büszkélkedni. Annyi bőven elég. És legalább nem kell egész nap a bőbeszédű nejet hallgatni. Egész életében buszsóför volt. Meg is vette az autóbuszt. Legalább tudja folytatni a sóförködést nyugdíjasan is. Bedolgozik egy szállítási cégnek. Mindennapi fix járatokat végez. Diákokat szállít leginkább. Így korán reggel elmehet otthonról (úgyis megébred már ahogy virrad) és estig elvan a városban. Vezet, kávézik, pletykál a kollégákkal. Meg az ismerősökkel. Meg az utasokkal. Szép így az élet! Ma reggel is így indult munkába. Reggelizett. Kiosztotta a napi teendőket bőbeszédű nejének. Nehogy már üljön egész nap! Hisz ő is dolgozik! Azért jár a városba! Majd szép nyugodtan körbejárta az autóbuszt. Az udvarban parkolja mindig. Így minden este kitakaríthatja. Persze nem ő. Azért van neki felesége! Kiszellőztetheti. Ő csak tiszta buszon tud dolgozni. Szemügyre vett mindent. Megegyezett magával, hogy ő egy nagyon hozzáértő buszvezető. És indult. Csak úgy feszített a büszkeségtől. Nagyon meg volt elégedve magával. Még viccelődött is. A stoppoló piacos nénikékkel. Akiket felvett az út széléről. Nagyon fiatalnak érezte magát. Fittnek. Energiával teltnek. Megérkezett az autóbusz állomásra. Behúzott a peron mellé. Még csak két autóbusz várakozott. Neki is volt még egy fél órája. Amíg indulhatott. Ment, hogy megigya mindennapi kávéját. A buszállomás vendéglőjében. A már ott lévő két kollégájával. Amikor leszállt a buszról, nyitva hagyta az ajtókat. Hadd ne ácsorogjanak az utasok a peronon. Amikor majd megérkeznek. Viccelődött a kiszolgáló hölggyel. Megrendelte a kávéját. Leült a kollégák mellé, a megszokott helyére. Az ablak mellé. Onnan lehetett jól látni a buszokat. És mondta, hogy milyen jó napnak indul a mai. Mindent szépnek lát. Csak azt nem érti, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek egyesek. És mutatott. Kifele. Ezek a hitvány emberek. A környező házakból. Nem vigyáznak eléggé. Vagy lehet, hogy akarattal csinálják. Kiengedik a tyúkjaikat. Ide. A buszállomásra. A buszok és emberek közé! A kollégák is kinéztek. Rosszallóan bólogattak. Meg csóválták a fejűket. És folytatni akarták a felelőtlen emberek szidalmazását. De közben szólt a telefonja. Nagytatának. A neje volt. Bőbeszédűen. És kissé értetlenül. Nem tudja milyen állat járhatott az éjjel, de mind a tizennégy tyúkot elvitte. Még egy tollat se hagyott. Mondta. Közben a nagytata lázasan számolta. Az állomás tyúkjait. Kereken tizennégy. És még ismerősek is. Mondja, hogy itt vannak vele a tyúkok. Miért vitte a tyúkokat a városba? Kérdi a neje. Őszinte csodálkozással. Elborult az agya. Nagytatának. Két káromkodás után lecsapta a telefont. És rohant. Ki. A tyúkokhoz. A kollégái utána. Mit is csináljanak? Az egyik berohant egy közeli házba. Ahol ugye nem is hitványak a lakók. Ahogy az kiderült. Adtak egy csészébe kukoricát. A másik kolléga a közeli üzletbe szalad. Kartonládákért. A nagytata meg össze-vissza. A tyúkok után. Csak úgy mint egy olcsó komédiában. Fitten. Teli energiával. De a tyúkoknak is jó napjuk van. Teli vannak energiával. Hisz a városba jöttek. Hajkurássza őket. Az utasok csodálkoznak a buszokról. A vendéglős lány az ajtóból. A tyúkokat nem érdeklik a magok. Jobb a rohangálás. Nagytata kifullad. Megáll. És néz ki a fejéből. Nincs ötlete. Hogy fáraszthatná ki a tyúkokat. Hogy tudja végre megfogni őket. Közben megérkezik egy diákbusz. Ömlenek belőle a diákok. Figyelik, hogy mi történik. Ők is tele vannak energiával. És jobbnál jobb ötletekkel. Hogy mit lehetne ilyenkor csinálni. Röhögnek. Lökdösődnek. Néhányan elmennek. A lógósok maradnak. A tyúkok tovább rohangálnak. Nagytatát az agyvérzés kerülgeti. Nem indulhat a járat. Amíg a tyúkokat nem küldi haza. Ha nem, este ő sem mehet. Haza. A neje kikergeti a világból. Városba vitte a tyúkokat. Aztán jön a megoldás. Néhány diáktól, akiknek éppen nem volt kedve iskolába menni. Mondták, hogy a nagytata buszáról szálljon le mindenki. Vigyék fel a magokat. A buszra. Vegyék körbe a tyúkokat és tereljék a busz fele. Ott már fel fognak szállni maguktól. Ismerik a buszt, hisz nemrég érkeztek vele a városba. És meglett. A diákok szórakoztak. Rohangáltak. A tyúkok is. Aztán feladták. Persze a tyúkok. Mentek a buszra. Utánuk a diákok is. Meg nagytata. Megfogták mind a tizennégyet. És betették a kartonládákba. Nagytata ekkorra már nem volt egy cseppet sem fitt. Sem energiával telt. A járatát átadta egy kollegájának. Hívott egy taxit. A tyúkoknak. Betették a ládákat a taxiba. A taxis nem akart indulni. Ő nem tyúkhordó. Dupla fuvardíjat kapott. Úgy már ment. Akárcsak nagytata. Be a vendéglőbe. Meginni a maradék kávéját. Hidegen. Meg fizetni valamit a tyúkhajkurász diákoknak. Ült az ablak melletti asztalnál. Energia nélkül. Nem tudta elhinni, hogy ez vele történt. Egy óra múlva indul a kolléga járata. Akivel cserélt. Össze kell addig szedje magát. Megint szólt a telefonja. A fia kereste. Az útról. Most megy a tenger fele. Jutott eszébe. Beszélgethet vele egy kicsit. Legalább megnyugszik. De a fia egyből kérdezi. Hogy az este ráállt a laptopra? Mert azt mondja a kisebbik fia. Amikor zenét akartak rajta hallgatni. És nem működött. Ez igaz? Mert ők nem hisznek a gyermeknek. Biztos ő rontotta el és ráfogja a nagytatára. Nahát! Ezek a gyermekek! Ő azt sem tudja, hogy néz ki egy laptop. Este volt benn az unokáknál. Ez igaz. Laptopot nem látott. Beszélgetett egy kicsit. Majd megméretkezett a szürke mérlegen. Csak nem volt szemüveg rajta. Így nem látta hány kiló. És utána el is ment. Nem ült többet. Halo? Ha nem figyeli a fia? Akkor miért hívta? A hosszú csend után üvöltés. A telefonba. Jó hosszú szóáradattal. Nem értett semmit. Nem lehetett kivenni egy ép szót sem. Az ordításból.  Várta a végét. Hogy kérdezzen rá, hogy mi van. De az ordítás nem állt meg. A vége fele egy pár szót ki lehetett venni. És összeállhatott a kép. A nagytata fejében. Ilyenek voltak, hogy méregdrága, utolsó, fizesse ki, ezt nem lehet. Majd csend. Csak szuszogás. Majd a menye beszélt. Hogy vigyázzon magára. Semmi baj. Majd beszélnek otthon. És kész. Vége volt a beszédnek a telefonon. Szóval, akkor ő csak a laptopon méretkezett. Pedig azt hitte mérleg. Szürke is volt. A földön is volt. A fal mellett. Na, nem baj! Úgyis túl sok pálinkát tett félre az ünnepekre. Majd elad belőle. Legalább kevesebbet fognak ülni a vendégek. És megveszi a laptopot. És nem fog többet méretkezni rajta. Most meg indulhat a járattal. És viccelődhet a női utasokkal. Mint mindig. Kicsit kevesebb az energiája. Meg a fittsége. De a tyúkok hazamentek a városból. Ő meg van megméretkezve, ha egy kicsit drágán is. Tehát, minden rendben. Megnyugodhat. És mehet tovább a jó nap!