Kihúzták a bölcsesség fogamat. Majd az előtte levőből az ideget. Mert begyulladt. Majd betömték. A fogamat. Nem az ideget. És előkészítettek még egyet. Azt
Kitettem egy képet a facebookra. A storyba. Hármasban. A két fiammal. „Keresztanya”. Ez volt. Az egyik, volt osztálytársam kommentje. Az anyjuk vagyok! Nem a
Nyaral a vírus. Mondták. Így rohantam én is. Nyaralni. A diákokkal (az mindig jó buli). A tengerre. Szervezkedtem. Panzió. Vendéglő. Vonat. Szülőértekezlet. Negyvenhét személy.
Mekkora hülyeség! És egyre gyakrabban látom. Az interneten. Hogy nem kell mondani. Csak mutatni. Hogy szeretsz. Valakit. A régi időkben születtem. A régi időkben
Elmélkedtem. Minden átélt Karácsonyon. Családban. Vendégségben. Iskolában. És eszembe jutott. A bio-Karácsonyom. Most, vagy huszonöt éve. Falun laktam. Tanítottam. Három faluval arrább. Egy nagyon
Legutóbbi hozzászólások