Ülök az orvosi rendelő várótermében. Nagyon kedvetlenül. Minden korosztály jelen van. Elég nagy számban. Mint mindig decemberben. Várok. A gyermekek nyűgösek. Csúsznak-másznak. Mindenhol. Nézegetem
45!!! Úr Isten! Sose hittem volna, hogy megérem! Ez egy igazi teljesítmény! Ez nekem máris egy hihetetlen rekord. Hisz mindig féltem. Rettegtem. Mert mindig
Édesanyám egyik testvére pap. Ő a „pabbácsi”. Magas. Derék ember. Dörgedelmes hanggal. Félelmetes. Otthon is úgy beszél mint a templomban. Hangosan. Szigorúan. És csak
Szervezkedek. Számolok. Tervezek. Egy hétvégi háromnapos kirándulást. Az ország közepére. Főleg várak, kastélyok, persze sóbánya (nehogy már kimaradna) látogatásáért. Plusz egy olyan helyre is,
Túra a csúcsra. Kétezer méter fölé. Líceumista diákokkal. Csak úgy kirándulásosan. Hegymászásosan. Egy nap alatt. Szervezkedek. Felkérem az egyik kollégámat vezetőnek. A hegyre. Ő
Legutóbbi hozzászólások