Végre megvolt! A szülinapom. Az ötvenedik. Egy éve már mind azt mondom. Hogy ötven éves vagyok. Nekem nagyon jól hangzik. Főleg, hogy sosem gondoltam volna. Hogy egyszer tényleg betöltöm. És most, az év utolsó hónapjában. Megvolt. Betöltöttem. A fél évszázadot.  Egy szenzációs szülinapon! Hihetetlen! Egy olyan év után. Amiben minden volt. Amit csak elképzelhettem. És az is, amit nem. Nyugodt Szilveszterrel kezdődött. A nővéremnél. Nagyon jó volt. Majd életem első bálja. Lumbágóval. Báli ruhában. Nagyon jó volt. Azután, apu halálának évfordulója. Amit a volt férj fékvágó akciója kísért. Az nem volt jó. De túléltük. Majd kenuzás. Diákokkal. Egy külföldi kiránduláson. Először életemben. Nagyon jó volt.  Közben az osztályommal. Sok tevékenység. Korcsolyázás. Fürdőzés. Kirándulások. Mozizás. Mind, mind nagyon jó volt. Majd iskolai évzáró. Szerenáddal. Bankettel. Jó eredményekkel a felvételiken. Megint nagyon jó minden. Hisz nagyon szeretek tanítani. Diákok közt lenni.  Közben kiderült. Hogy a jó barátnő, nem is barátnő. Ez már nem volt jó. De túlélem. Majd nyaralás. Amiben minden új volt. És minden óriás élmény. Repülőzés. Óceán. Sziget. Szenzációsan jól telt. Majd új iskolaév. Mindennel. Jól indult. Előadás az osztályommal. Kirándulás külföldre. Diákokkal. Majd persze változott. Minden. Nem lett osztályom. Nem volt jó. Majd félreértések sorozata. Egyedüllét. Ez még annyira se volt jó. De túl kellett élni. Mindig mondja a nővérem. Az élet nem habostorta. Tehát ki kell bírni. Mindez alatt. A fiaim. Jól voltak. Egészségesek. Boldogultak. Ami mindig nagyon jó. Lassan megérkezett az utolsó hónap. Az egyik fiam ajándéka két belépő. Egy kedvenc előadásra. Tehát el kellett menni egy nagyvárosba. Vitt a nővérem. Hotelben szálltunk meg. Szép és jó volt. Ebédre megérkeztek. A fiaim. A húgom. A családjával. Kellett ennél több? A fiaim. A testvéreim. Ajándékok. Torta. Előadás. Ötven év. Jézus Mária! Én egy nagyon boldog ember vagyok! Itthon felköszöntöttek a barátnők. Virágok. Ajándékok. Néhány diák tortával lepett meg. Olyan jó volt! Majd az évzáró buli. A munkatársakkal. Szintén nagyon jó volt. Végül még egy kedves ismerős is előbukkant. Akiről harminc éve nem tudtam semmit. Szóval. Vonalat húzva. Ez egy nagyon gazdag év volt. Érzelmekben. Kezdetekben. Érzésekben. Élményekben.  Csalódásokban. Meglepetésekben. De nagyon jó volt. És persze. Nem sírhatok. Hogy unalmas az életem. Bizonyítja ezt. A szülinap előtti év is. És a legjobb az egészben? Hogy még egy évig mondhatom. Hogy ötven éves vagyok!