Színházba indulunk. Egy keddi napon. Munkaidő és persze iskola után. Nagyon büszkén. Magunkra. Mi, felnőttek. Hogy milyen ügyesek vagyunk. Művelődünk és a gyermekeket is
Ülök az orvosi rendelő várótermében. Nagyon kedvetlenül. Minden korosztály jelen van. Elég nagy számban. Mint mindig decemberben. Várok. A gyermekek nyűgösek. Csúsznak-másznak. Mindenhol. Nézegetem
45!!! Úr Isten! Sose hittem volna, hogy megérem! Ez egy igazi teljesítmény! Ez nekem máris egy hihetetlen rekord. Hisz mindig féltem. Rettegtem. Mert mindig
Édesanyám egyik testvére pap. Ő a „pabbácsi”. Magas. Derék ember. Dörgedelmes hanggal. Félelmetes. Otthon is úgy beszél mint a templomban. Hangosan. Szigorúan. És csak
Legutóbbi hozzászólások