Mindig egy furcsa diák voltam, az elemi iskolában, a középiskolában, de még a líceumban is. Örök kommentáló,

Színházba indulunk. Egy keddi napon. Munkaidő és persze iskola után. Nagyon büszkén. Magunkra. Mi, felnőttek. Hogy milyen

Szervezkedek. Számolok. Tervezek. Egy hétvégi háromnapos kirándulást. Az ország közepére. Főleg várak, kastélyok, persze sóbánya (nehogy már

Túra a csúcsra. Kétezer méter fölé. Líceumista diákokkal. Csak úgy kirándulásosan. Hegymászásosan. Egy nap alatt. Szervezkedek. Felkérem

Kirándulás. Háromnapos körút. Húsz diák. Egy tanár. Vagyis én. Tizenhét- tizennyolc évesek. A diákok. Én sokkal több.

Kirándulás. Ötnapos. Egy csereprogram keretén belül. Külföldre. Fix, zsúfolt és  kötelező programmal. Negyven diák. Tizenhárom-tizenhét évesek. Ömlesztve.

Kirándulás. Háromnapos. Nagy busz. Negyvennyolc diák. Tizenöt-tizennyolc évesek. Négy tanár: három nő plusz egy férfi. Körút. Szórakozás.