Mindig egy furcsa diák voltam, az elemi iskolában, a középiskolában, de még a líceumban is. Örök kommentáló, örök lázadó, örök elégedetlen. Habár mindig az
Ez már a harmadik hete. Figyelek. Mindenkit. De mindig ugyanaz. Mindenkinél. Előszőr láttam. Amikor kijöttem a korházból.Vagyis inkább nem láttam. A” szembenézést”. Senkitől. Se
Színházba indulunk. Egy keddi napon. Munkaidő és persze iskola után. Nagyon büszkén. Magunkra. Mi, felnőttek. Hogy milyen ügyesek vagyunk. Művelődünk és a gyermekeket is
Legutóbbi hozzászólások